és halkulnak szíved dobbanásai,
már csak leszűrt levegőt szívsz ,
s békésen szent álmaid kergeted,
ha elszálltak megérett hiú vágyaid
markodban szorítod a sok semmidet.
És mint a víz, mi csobogni készül,
úgy folyik patakban forró véred
akkor feleszmél értelmed,
ha ábrándjaid nyomába, kéjjel lépked
a hiúság ördöge.
Mert minden meddő lesz hiába,
terebélyes évek, napok alatt,
az avarban csak az idő pora kering,
s a megfakult buja gondok,
csak álmaidban ágaskodnak benned,
s futó tűzként lángra lobbannak
a színek méreg sárga kavalkádja,
s az ezernyi csókok csillogásai
széthullnak megzavartan a semmibe,
hófehér tündöklésben.
Elpárolog a szent szerelmek fénye
láncként szorulnak ölelések körülötted
kétségek között fáj szorításuk,
de lassan lazulnak egymás között
a karikák ,szíved körül
a megtört életed örömére
és új ösvénybe keres menedéket
mezítelen tested,
leráz magáról mindent dübörögve
szívedben béke lesz örökre
újra gyúlnak lámpák előtted békében.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése