Boldogságban

A boldogság szűz vágya lettem, vakit az ábránd szelíd szépsége, s cigaretta füstben halkan illan férfias szilárd, büszke szépséged. Hold fénnyel, árván tömöm fülem, mert szilárdan várok a csók zenére és hegedű zenébe fullad az este süket, csalóka húrtalan rezgésben. Mert nincs olyan édes emlék , mi szállna, zengve himnuszunk, s lelkem sötét bánatos neszére, körül táncol utolsó csókunk. Valami bántott,s oly távoliak a bölcs türelmek szívem körül , finoman fogom kezed, s mosolygok, mert még a tegnapban vagyok. S vártalak kint boldogságban, a lombtalan fáknak árnyékában csöndességben s halk sóhajomban édes csókot leheltem magamban.[W.B.]