In secretum-------Vilhelem Margareta

• Fojtogató szavakkal burkoltan
  megcsípve dértől jegesen ,
  kipirult arcom hevessége
  lázadozni merészel vérmesen
  
  bár csuklik a dadogó nyomor
  kiömölnek bűzös szenvedélyek 
  kérges tenyerem tapsolja magát
  de fagytól űzve,lassan megdermed.
  
  Nehezék omlik felém sugárban
  térden állva üldözöm magamban
  elfújt szélnek halvány árnyékán
  megrezzenő halkuló mosolyom ,
  
  mert kergettem illúziót merészen
  hordtam ezüst koronát fejemen
  térdepeltek előttem dali férfiak
  szerelmet vallani mertek merészen.
  
  most fáj a dértől hegedt magány
  befagy az ezüs jégnek görcsébe ,
  már csak kiégett csillagom porában
  találom fanyar tündér talányom. [W.B.]