Sok évek után

• Arasznyi időmbe minden belefért
  utamat kerülgette a fakadó lét
  bokros ,vidéknek száraz avarjában
  lézengtem élve-holtan igazában .
  
  Vágyamban vállaimon cipeltem terhem
  mi semmibe hullott és idegen lett
  gondjaim keresztjén összekuszálva
  zavartan kerestem a hontalan utam.
  
  És keringek körbe élet küldetésemben
  utam keresem a céltalan menetben
  horzsolt tenyérrel homlokom simítom
  félelemmel forog vágytól gondolatom .
  
  Voltam múlt , jelen , s leszek holnap
  nemlét csendjében zavartan turkálom
  az örököt , miből egy van -a szánalom 
  de csak kóstolgatom létező bánatom .
  
  
  Mert kifogytam már tündéri tettekből
  magányomat sajnálattal szövögetem
  türelmetlenül kutatok az emlékekben
  illatozó estéknek bizalmas csendjében./W.B./