Figyelj a pillanatra

• Oly más voltál , talán páratlan
  útjaid fortyogtak keményen
  bűnöket facsartam belőled tisztán 
  lazuló erőmmel, szégyenbe estem .
  
  És szerény lélekkel követtelek,
  akartam érezni magam embernek
  de útjaink a hófehér méreg zászlója
  alatt, rongyosan felettünk lengedezett .
  
  És kérdem ma tőled biztos derűvel
  más voltodnak titkos kanyarjaiban
  sokszor lázadva keverted álmom,
  s pokolra csaltad  laza álmomat .
  
  Most amikor már földön túl járunk
  árulással vádollak szüntelen,
  kivel szép időkben csatázni vágytam
  ma kínálgatom némán kegyelmem .
  
  
  Beburkoltam magam tükör rámába
  könnyeimmel áztatom bösz haragom
  fehér karjaimat égre szabadítom ,
  s üdvözöllek forró kéjjel bolondul./W.B./