Hasztalan--Vilhelem Margareta

• Csak szorongunk a csapásoktól
  folyton dicsérünk kuszaságot
  nyugtalan életünk földi lazulás
  szép emberi érzelmeink hervadás .
  
  S kivilágosodnak tükör szemeink
  türelmesen az irgalmas Világon
  már nem dicsérhetjük ősi diadalunk
  büszke testünk már csak sorvadás .
  
  Arcunkon lágyan torzul a mosoly
  széltől kiszáradt cserepes ajkakkal
  bölcs Világról értelmet álmodoztunk
  de csak ostort fog ránk a szeles vihar.
  
  És mindennek megvan a lényege
  cselekedetteink oly kárörvendőek,
  jut is marad is az emberi jóságból,
  kígyó módra csúszik-mászik az élet .
  
  
  Szemeink színében harcunk démonai
  bölcsebbek,mint minden szent érzelem,
  s ki tudja látjuk- e még el nem ért jövőt
  ha közöttünk a szavak mind erőtlenek.
  
  
  S majd testünk fecsegi léhaságaink
  fennkölt beszédeink már érthetetlenek,
  diadalunk már csak csalfa kuszaság
  és megborzadunk ha mások is értenek./W.B./