Hol vagytok barátok---Vilhelem Margareta

• Hol vagytok ti régi barátok,
  ti simogató szavak ,
  kik tiszta szemmel láttatok
  rejtelmeket susogva
  s a hóbortos boldogságnak kerekein
  örök hódolatba zártatok?
  Mert bölcs gondolataitok
  most dölyfös szemekkel kutatnak
  a kimúlt évtizedekbe hullva ,
  s bennem lebegnek kutatva
  lágy mosolygós illatokkal
  szivárvány színekbe bezárva
  összetörve tehetetlen testemet.
  
  Elmúltak már csillagos harmatok
  bolyongós forró napsugarak ,
  sötét szemeitekben csak kíváncsiság rejlik
  s hátat fordítottatok kinyílt fullánkkal ,
  míg arcotokon a megvetés pillája rezzen
  durva hangotok csupa köpködés ,
  s kapzsin markoljátok kincseiteket
  fátyolba bujtatva fénytelen arcotok
  csúszva -mászva kígyó módon.
  
  Testem megtelt már édes fájdalommal,
  tekintetem rajtatok csüng nyugodtan
  a mennyei harmatban minden nedves
  míg istenek hada kering feletettek
  kitárt kapukkal várva titeket ,
  s a kutató szellők nyomán 
  a régi fáklya fények kimúlnak ,
  mert minden elenyészett
  csak én lebegek feletettek ,
  kitárt karjaimból rózsaszirmot hullatok
  kegyelmem határtalan ,
  örök szeretetem nektek odadobom../W.B./