2016. szeptember 3., szombat

Hol vagytok barátok---Vilhelem Margareta


  • Hol vagytok ti régi barátok,
    ti simogató szavak ,
    kik tiszta szemmel láttatok
    rejtelmeket susogva
    s a hóbortos boldogságnak kerekein
    örök hódolatba zártatok?
    Mert bölcs gondolataitok
    most dölyfös szemekkel kutatnak
    a kimúlt évtizedekbe hullva ,
    s bennem lebegnek kutatva
    lágy mosolygós illatokkal
    szivárvány színekbe bezárva
    összetörve tehetetlen testemet.

    Elmúltak már csillagos harmatok
    bolyongós forró napsugarak ,
    sötét szemeitekben csak kíváncsiság rejlik
    s hátat fordítottatok kinyílt fullánkkal ,
    míg arcotokon a megvetés pillája rezzen
    durva hangotok csupa köpködés ,
    s kapzsin markoljátok kincseiteket
    fátyolba bujtatva fénytelen arcotok
    csúszva -mászva kígyó módon.

    Testem megtelt már édes fájdalommal,
    tekintetem rajtatok csüng nyugodtan
    a mennyei harmatban minden nedves
    míg istenek hada kering feletettek
    kitárt kapukkal várva titeket ,
    s a kutató szellők nyomán 
    a régi fáklya fények kimúlnak ,
    mert minden elenyészett
    csak én lebegek feletettek ,
    kitárt karjaimból rózsaszirmot hullatok
    kegyelmem határtalan ,
    örök szeretetem nektek odadobom../W.B./

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése