testünk zenéje még cseng
sírnak az álmos fellegek
míg felettünk a hold
ködös lepelt ejt
és ránk borul a szürkeség .
Most fáj az élet bennünk
hallgatjuk a némaság zenéjét
zavart szavak színeiben
míg ablakon besüt a fény
a hegyek felett .
És állunk ketten szótlan
tekintetünk átsiklik arcunkon
félünk egymással szembenézni
közöttünk lebeg
a közönyösség ,
a ki nem mondott beszéd
és sűrű ködben
elvesztődnek a helyük .
Nincs mit mondanunk
csak dideregve suttogjuk
a leplezett titkunk
türelemmel hallgatunk
és fejünk felett
csak sóhaj remeg ,
a hajnali fény izzó medrében.
Mert voltunk együtt holdtöltében
harsogó zenénk elmerülésével
fogtuk egymás kezét
vízben, tűzben
és magunkra festettük
szerelmünk boldog színét
amíg a fény égett
báj nászok fellegében
táncoltunk kéjjel zenénkre [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése