Múló pillanatok---Vilhelem Margareta
- Semmi sem végleges az emberben
néha kitörli agyából nyomait
a furcsa szeszélyes szerelmének ,
ígérget mást összetört szívének .
Ígérget másfajta kételyeket
magába hordozva a múlt szavait
fészket keszit újfajta gyönyört
a már boldogtalan érzelmének.
Ígérget testének újabb szenvedést
összetört szívének csak árnyékot
mert egy szívvel szeret mindkettőt
magába rejtve , hogy mennyit kibírt.
Mert mindig ugyanazt szeretjük
ami igazi vallomása összetörten
a régi és keserves könnyeinknek ,
erőnkben szívünkben csak döbbenet .
A fájdalmasat keressük szüntelen
a hervasztó ,kínos ,gyötrödö érzést
mert időnként szint váltanak igéink
és hirtelen valósan áttetszők leszünk.
De fáj mindig a múltnak kihívása
ragyogó nyárnak bús pillanatai
arcunkon szenvedő redők sorakoznak
visszasírva a rég múlt örök valóságot . [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése