zokogják búsan bűntudatuk
nem ismerik közönyös válaszunk ,
megállnak közöttünk egymáson .
Fortyog a láva bugyborékoltan
kettéhasítva hideg közelségünk
buzognak időnként szándékosan
tagadva hátramaradt veszteségünk.
Mordulnak percek hangos gonggal
szakadoznak idők napkoronggal
s minden mi választ vár piszokkal
ürességet tetéz testünkön gonddal.
Volt uralmad csak egy kisiklott álom ,
oly félelmetes az örökkévalóságon
meglátod kegyetlenül a láthatáron
kicsúszott hited egy üres vágányon.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése