Öröktüzben -----Vilhelem Margareta

Van hogy néha fájón töprengek
hogy fakul életem de megvetem
a hervadásnak minden iszonyát
panaszommal keresem Fortunát.

Volt életemre borítok szemfedőt
ha az istenek is majd adnak erőt
bár fáj az élet apró közömbössége
de méltósággal harcolok ellene.

Semmi kihívás, csak csöndesség
ül szívemben fájdalmas közönnyel 
de kiteljesedve szítom a tüzem
simogatva testemben büntetésem

S ha forrni kezd borús kedvem
bent marad bánatom őrületben
imáimat búgom lemondás egére
Vesta-szüzek legnagyobb kedvére .

Majd egy vonalban az örökös tűzzel
örült gondolataimban megszegem
vérző testem fájó kötelezettségét
lehet tekintélyt tiszteletet nyerek.


Felvidultan megkorbácsolt testtel
víziókat kergetek vígan a semmibe
s derült arcomon simulnak a redők
gonoszok horizontja mellett vergődök.. {W.B.}