Ha feledésbe menne ---Vilhelem Margareta

Ki visszasírja volt eszméjét
szirmokat ejt könnyedén ,
sziporkázó fények között
tövist ültet a szívén
vad viharos szépséggel
színes álmokat ül közönyén ,
s halk dallamok zsongásával
arany szókat sző ébresztőn.

Ki siratja röpke mámorát
suhogó csendben él ,
vad szelek tekerednek
sóhajjal folyosódnak cseppé
a lángokkal kigyúlt arcok
és szemek szögletén ,
öntudatlan repdeső lázak
égetik halovány pillanatát.

Kinek csillog mindig szeme
s ajkáról árad a beszéd
emlékkel él ,
szivéböl árad mindig a meleg
vágy és remény gyönyörén ,
zsibbadt karok elevenednek
melegség rázza meg testét
mindig őrzi szerelmét ,
szívek őrizkedjenek
a vágyat nem sepri el a feledés . {W.B}