Ha csak ennyi volt---Vilhelem Margareta

Vajon van-e valami miért érdemes
igazoltatni magamat
valami csodás szemfényvesztés
mi eltakarja arcomat,
csókos asszonyi mosolyom oly keserves
minden lazul alattam
késői siratóm már régen nem könnyes 
elhagyva ketté szakadtam
vérző hússzínű ködös légben maradtam.



Kémlelődök jobbra balra hasztalan
reményeim szaladnak
vérző szívem lüktetése nyugtalan
szemeimmel keresem
ágas ereimet, ahogy dúsan dagadnak
pirosan vagy kékesen ,
míg rút rettenetben bűneim vajúdnak ,
s alvadt vérem kihűlten
siratja az emlékeim süketen a fülemben



Bár ennyi volt csak , kimérten szűkösen
de kezeink még beszélnek ,
s ha már fészket nem raktunk közösen
magukban nyöszörögnek
áldott csókjaink kivirágzó kedvükben ,
s az ördöggel szőtt cselekkel
csokorba fonják szavainkat fércükkel
remegtetik ajkainkat egy végben
húsunkba marnak, s emlékeink eltűnnek.{W.B.}