tudom sorsom én vezetem
nehéz percek lágy talaján
megpendülök vágy tavaszán.
Sokat kérek s rádöbbenek
nem jó helyen áll az eszem
felismerem önkéntesen
csúszós talaj leteperhet.
Voltam merész ,követeltem
vállamon hordoztam keresztem
voltam szédítő ragyogó némber
és mégis csatám elvesztettem.
Nem szándékom állni lesben
könnyen becsap minden ember
hiszékeny talajon mendegélek
magamból indulok önkéntesen .
Versenyt futok az időmmel
lemaradok fut előttem hévvel
bűnt forralok keservemben
repülhetek hogy elérhessem .
S ha talán még többet kérek
segély kiáltásra felébredek
s varom szent hivatásom részét
egyenletben szedem az eredményt. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése