elvesztem egyre egy végben
használd maradandó csonkját
talán fellángol az érzelmed.
Fáj a tudatlanságod beszéde
suttogják holtan egyszerre
könyöradományod cseppjét ,
s csillognak a könnycseppek.
Bátor a szíved ha merészel
csalfa lepelben tolakodni ,
s a vágy mi olykor szédeleg
varázslatosan másfele téved
Lehet átok mi föl sem fogható
furakodik tündérek fátylában
táncod ,éneked föl sem érem
szőke hullámon bolyong egeken.
Marad a türelmes égi képzeletem
ahogy nyúlna karod ölelésben
hangod sem a tied, érces vétség
imádkozik magad győzelméért .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése