Ősz van,reménytelenség,
Szürke felhők közt ,alig át
Vergődik egy kis kék Világ.
Fákat vadul tördel a szél
Villámok pirosra gyúlnak,
Egy-két fáradt fa levél
Lassan ablakomra hullnak.
Szívemben is ily vihar tombol
Vérem lüktet,zajong,forrong
Zakatolnak szívem kapuján
És engem kérdőre vonnak.
Hagytad elmenni ,kit szerettél
Tudod,vissza soha nem tér
Gondolatban bármit tehettél,
Ez volt életednek sorsa. [ W.B
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése