ki drágább vagy én nekem ,
mint bármely valódi ékszer ,
mint csillagok tüze az éjben,
mint pipacsos virág rét reggel
hol virít a vörös vér.
Mit adjak neked, hogy szeress
hogy titkomat féltve megőrizd ,
s szavaim mik remegnek éjben
szívedbe zárd halkan zenésen
s a csókom mi ajkadat érinti
forrón égessen .
Mit adjak neked, hogy keress ,
hogy rám pillants sejtelemmel ,
hogy átjárja szívedet az érzelem ,
s szíved dobogjon rendetlenül,
ha elmegyek előtted büszkén
lehajtott fejjel.
Minden hatalmam szent erejében ,
mi szunnyad velőmben megérten
nyugtalanul forr megszentelten ,
ha felém nézel nevető szemeddel
megbüvőlten ,behunyt szememnek
tündöklésében .[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése