Leveleiket hullatják,
egy-egy levél bölcsen,lassan,
csókjaimmal átitatva,
Rád hull,s vállad beborítja.
Csodálkozva nézem hajad,
mit fa ágak körül fognak,
leveleik sárgás-barnák,
s megállok és csak nézlek,
ne félj,én csak őrzöm szíved.
Úgy tűnik,hogy nem látsz engem,
Árnyékot vet a fa szemedre,
a levelek csak játszadoznak,
kergetőznek,bolondoznak,
válaszolnak érzésemre.
Hajad,szemed és szép vállad,
ellenáll a sok kis ágnak,
a levelek szerte hullnak,
ne félj tőlem ,mert elhagylak,
ne félj tölem nem siratlak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése