Röpke pillanatok--Vilhelem Margareta

Emlékszel?Mikor megismertelek
tavasz kezdetén hűvös délután ,
a vízpartján virágzott a boldogság
kezeink egymásban, holnapot kutatták.

Ujjongtunk a másnap lopott csókjának
szemeinkben fürödtek szeszélyesen
a feltörő sóhajunk oly természetesen
fájni kezdett a boldogság kedélyesen.

Minden egyszerre oly természetes lett
a hideg szélben csókoltunk szelíden
kezdenünk kellett a szót, mi lehullott
s kacagva repültek arany mondatok.

Szívünkbe békesség honolt szüntelen
és tudtuk egymásra talált két idegen
szívemet lángra gyújtotta szerelmed
s te boldog lázban kezemet szeretted.

Megduzzadt ajkam a tavaszban felrepedt
vállamat fogtad , régi sebem behegedt ,
mint akiket árammal telítettek, rezzenve
egymásba kötődtünk egy örök vezetékbe .

S a ki nem mondott szavak ott vannak
kísérnek, mint örökös bársonyos alkalmak ,
féltő szeretettel óvnak, s egybeolvadnak
kivirágzott vízpart felhevült tavaszi illattal./W.B./