2017. március 1., szerda

Vészharang-Vilhelem margareta

Már semmi sem vigasztal épen
csak hamvad leplek kéksége
kering a fájdalmas őszintesége
s miértekkel felel ébredésem.

Becsapott veszélyes érzelmek
buzgalmukban adnak és kérnek
reményeket hosszan pecsételnek
hangulatom csak varázsének.

És hol itt hol ott toppan szerencsém
futnak szemem elött remények
csatáznak holmi zavaros szavakat
fölöttem próbálnak osztani érdemet .

Csúfos kegyetlen törvények
nem végeznek semmi jótettet
homlokomhoz szorítom kezem
egy borongós hajnali reggelen .

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése