sóvárogva nézem a Napnak a fényét;
lehet e szebb és csodásabb valami,
mint a Nap ,mely bíborban leplezi,
a feszültséget,melyet kísért a Hold.
fodrosan tükrözte a meleget,s várt
hogy holnap újra más ruhába vált,
Fellegek lilásan feszülnek az Égen,
keresik a fényt és úsznak színekben,
hálásak a Napnak a sok melegért,
fáradtan kiteritik a szines lepedöt ,
készítik ágyukat,lehajtják fejüket,
várják a holnapot ,s álmokat szőnek.
Nyugovóra térnek,hatásuk megvolt,
bódultan keringnek , a nap hosszú volt,
könnyeik nem hullnak nem kell eső mára,
köszönik az áldást ,amit kaptak rája
csipkét varrnak szende ruhájuk szélére,
é elszenderednek az éji fényekre. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése