vidd közelebb mentésedet.
Hadd hogy járjon át Napnak sugara
lelkedet nyisd meg mélyre,tágasra.
Kapaszkodj felhőkbe,kékesekbe
hajtogasd össze,mint a keszkenőt..
Nyisd meg szívedet,fogadd be a hőt,
hadd hogy gyúljon lángra,s legyen rőt.
Tavasznak áradata hatoljon mélyre
csilingeljen benned a víg élet heve.
Keszkenődet rázd meg,hullasd földre ,
gyűrött érzéseid tedd felhők szélére.
Szürkés alkonyatban,teritsd ki bánatod,
döfjön utolsókat benned a te napod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése