vagy csak csábítanak lények,
vérem forr a szenvedésben
cudar lesz a vesztődésem.
Mi mámor volt nemrég
ma csak kimúlt lengék
ma még csak alig szülemlik,
és holnap már vesztődik.
Tudom,végtelen a sors,
tudom,örök íz és keserűség
de vajon mit hoz a holnap
ha ma minden oly szép.
Bár közönyös néha az emlék
de sötéten,feketén fénylik
ha világom próbálom megvédni.
leborulok előtted a földig.
Másoknak minden csak közöny
nekem egy sóhaj és nyögöm
búsan forrong agyamban
szívemben vérzö őrületem.
Leszek bátor feszület,
miről pereg az élet
és várlak kínosan félve
lengén száll hajam a légben.
Légy áldásom,kérlek,
ne hagyd ,hogy elvesszek,
bocsásd meg tévelygésem.
árva lány hajamat vetem elédbe. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése