félbe hagyott, apró szepegéssel
megbékülök ,
korai vörös hajnal fényében
lassan felitatom vergődésem ,
jó így nekem,
végig várom míg elszárnyal
életemen ,a végtelenek vágyával
csökönyösen.
Nem volt tetteimhez kegyetlen ,
ketté szelte vadul gyötrelmem
megtértem ,
megszelídült szívem mélyében
láttam magamat üdvözülten
örömben
megvigasztalt zengőn szerelemmel
finoman simította alélt testem
vergődéssel.
O,még érzem illatos remegéssel
a forró alázatát, tündöklésben
elviselem
áldott volt e buja élet mindenével
alázatos görbült, íves kedvességgel,
nevetséggel.
Vágyam még keresi szerénységgel
múlt időkben eltűnt merevséggel
sérelmemet.
[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése