ezüst hárfán szóló zene
közönyt nem ismerve
könnyezik ezüst fellegen
egymagam
tele szívemmel
csak mozaikok képét
csillogtatom szemtelen
pókhálóra tűzve ,
bensőséges csendben
míg matatok lelkemben.
Nem ígérgettem,
nem tévelyegtem
de beértem
kis szerelemmel.
Most nem szól a zene
az örök szimfónia piheg
csak az erdő remeg
sodródó szenvedéllyel
az ikrek havában
oly meseszerűen
jöttömre
különös csillagok között
egy simogató érzés
lángot olt mélyen
csak egy csalogató
hamvadó parázs hull szerte-szét
de szikrái beszélnek.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése