hogy egyből
szemtől szemben
árgus szemed pirosan rebben
míg ajkadon megvető redők
küldnek üzenetet .
Kövecses ,sáros utunkon
nem lehet hogy hallgatod
bősz , bosszús szólamom
mivel rád nem hatok .
Én zárok , te folytatod
a megkezdett mondatot
szemlesütve lesben ,
szemtől szemben .
Átlátszó ruhámon néhány gomb
és várom hogy szemet hunyj ,
hogy szandálom nem épp új ,
viseltesen is boldog volt
míg nem futunk össze épp úgy .
Lanyha kezemből
feléd esne a fehér rongy ,
mit utolsó percben hozok
mit csak magamnak mosok,
ha netalán összevesznénk
feléd dobjam béke jelként.
Barátom vagy mondod ,
akkor szeresd ember barátod
úgy ahogy Istent imádod
barátom,barátom ,
nem gondoltam
hogy épp te leszel áldozatom. {W.B.}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése