elszakadt ,megtört szavak
elmosódva zavaros vizekben
újra meg újra bűnösek lesznek.
Nem lehet megállítani folyását
tépelődve hallgatod zúgását
dús bozótok ,száraz avar között
mindig azok hoznak elmúlást .
Lehet észrevétlen párás égen
a szó vétek lesz adott esetben
szavak mik vitatkoznak percben
elkerülik egymást nagylelkűen .
Szemünkben csak szálka lenne
de szívünkben már nagy glória
viszonyok ,csókok ,veszélyek
forognak körbe mint körhinták
feltekerve nyílt rácsait szemünknek
s a szerelem ,boldog mozdulatai
előttünk futnak jövendő napokban
kezdet s vég nélküli históriákban.
S hullámzó kedvel kerülgetjük
az eljövendő szerelmek tanúit
kutatunk égben ,földön, sírokban
mielőtt kialszanak szitokban.
Merre ,hova ?ez volna a legvége ?
De ki mondja meg mikor -vége?
szavak fergetege csak indoknak
van felépítve, föld szürkeségébe .
Holt szavaknak már nincsen indoka
ezért eleve a sorsból kimaradnak
s betömött fülekkel is hallhatod
körülötted mindenben benne volt. .{W.B.}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése