Eltévedt lélek---Vilhelem Margareta

Hideg fák között lengedez lelked

ahonnan jöttél nem vagy megkötve ,

megmeredt kövek faragott párnája

engedi lelked visszatérni hozzája .

Rokonaid talpig fekete gyászban

a temető hallgatag csodálatában

keringőznek falavelek egymásban

halkan nézed magad saját gyászában.

Látod ,hogy sok színes  virág halmaza

kis sírhelyedet bokrosra dagasztja

égő gyertya lángja inog  a szélben

lebegsz  felette dermedten a  télben.

Az élők még maradandót játszanak

mint sírok és halottak  őrzői  sétálnak

kezükben árvácska , bokros krizantém

szívükben a lelkünk  örök emlékként

Szorosan karöltve kezükben gyertya

síroknál megállnak, arcuk bizonyítja 

szokásos esemény ,még is különleges

halottak  napján mindenki  hűséges.\W.B.]