2017. október 29., vasárnap

Egy katona emlékei----Vilhelem Margareta

Szétszakad a tested , még is bírod
többiekke gázolsz pocsolyákon
fegyvered csak a két kezed ereje
ujjongásod halogatásba elvegyülve.

Erdők nélküli gőrőngyős türelem
gumicsizmák szaga ,s a hányinger
homlokodról csurog az izzadság
külvilágba lépsz latyakos árkokon át .


Megkinzott véremből néha csapolok
ellenségek között nem szomjazhatok
hátizsákomban régen kapott rádióm
bárgyú énekeket gyötörten sirva dalol.

S menetelünk, emlékemben őzvegység
egymás lábait szinte elérhetnénk
bombák dördülnek földben kegyetlenül
én fegyverem nélküli felgyúlt kereszttel.

Zúdulnak egyre ,nincs időd magadra
kihasadt bombák őnmaguk restellik
csak vad kiáltások sebek fájdalmára
száll kék ég felé szomorodó arccal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése