Ilannó csoda --Vilhelem Margareta

Oly forró a szenvedély lángja
fölcsap, törtet feléd,
de lelkedben, ami marad
felejt hűtlen,
mert oly gyönge néha
tested langy fénye
csak egy hullámsodrás mámora
az áldott kis csoda,
ami eltévedt, s bánatba
torkollik tova.

Oly szép a mámor csodája,
furakodik halkan
és mint bomlott nyáj barangol
szíved raktárába,
de oly gyönge a szíved,
nem bírja lüktetését
majd csendesen
suhan karjaidba,
hűtlenül eltűnik
tántorogva
a nagy sodrás hullámaiban.

Minden csak percek zavara,
mert nyargal az idő,
könnyen illan lángolatlan,
s hiába kergeted szomjasan,
eltűnik a fénytelen alagútban,
s döbbent arcod
sápadt színben
hallgatag,
már nem szorítod markodban
a szenvedély mámorát,
de tudod, nem lesz több ilyen
soha.