Ismered---Vilhelem Margareta

Ismered az érzést,
mikor hold fényében
ábrándok illatoznak
a mámoros csendben ,
ugye ismered ,mikor 
rád tör a magány,
várod szüntelen,azt
ki elhagyott.

Halvány kis gömbök
gurulnak előtted,
te aki voltál lesed
a csipke kis hajnalt
ami átszökkent a
sötét éjjelből eléd,s
várod szüntelen ,azt,
ki elhagyott.

Ugye nem szégyen
szemérmes estben
hallgatni a csöndet,
álmodban kacagva
hajolni a gömb után
ugye nem mered 
gurítani ,de simítod
meggyötört szíved.

Csalóka fényekben
letépsz mindent ,
virágot ,levelet,
mit neked küldtek,s fáj,
hogy semmi sem maradt
csak törékeny érzelem,
az eltépett levelek,
könyörtelenek. [W.B.]