A régi keringö---Vilhelem Margareta

A nyári fülledt ,hamvas melegben,
a vén szomorú fák alatt
hallom a halk muzsika szót
ami utolsó táncunkról szól.

Oly finoman,konnyen táncoltunk,
hallottam ritmusát szívednek,
éreztem a rongyos veszítéseket
míg arcomban szavad csengett.

Mindig vigyáztam emlékeimre,
hogy ne bántsa fájó szívemet,
de a zene mely izgatja érzékem,
máz utolsó csókjaink keringője.

Még ma is érzem izgató illatod,
a keringő vad táncos zenében ,
ahogy vállamat fogta csillagod 
fénytől megborzongó tekintetben .

Most már a bánat a magányé
a keringők szomorúbbak lettek,
a zene is halkabbra tompult rég
már csak a zene a függelék .

Titokban várom az új keringőt ,
de a zene legyen mindig a régi,
most mar táncolni is lehet vígan
ha muzsikaszó kering valóban ..

Most búsan fejemet lehajtom,
fogaim szorítom keményen ,
könnyekig hat az emlékezés
Uram add ,hogy bátran tűrjem.[W.B.]