Bántott a cudarság---Vilhelem Margareta

Felirat hozzáadásBánt néha a cudarság,
hogy oly rövid az élet,
hogy vesztettem szülőt
testvért, barátot és 
oly keveset ígértem néked.

Bánt a rettegés érzése,
ahogy vagyunk és élünk
megyünk járatlan utakon,
hogy néha elhagy a hitünk,
szeretetből keveset küldünk.


A könnyektől harmatos életünk,
néha nagyokat csattan felénk,
bántanak a rút csalódások,
hogy gyakran keveset kérünk
azt is mércével mérjük..

Kezeink néha haragosak,
hadonásznak csintalan káoszt,
zárt lelkünk néha megnyílik
de az ész mindig oly álnok.
mindig a kedvében járunk.
.
Bántanak néha a tévedések,
hogy nem oldottam fel bűneim,
hogy nem voltam elég okos,
hogy hagytam kiégni a szívem.
és nem maradt csak emlékem

Rájöttem :, az élet törvényes,
hasztalan keresünk kiutat
és minden csak tőlünk indul,
ki mennyire bírja az utat ,
mennyire tűri az uralmat.[W.B.]