A fák titkai---Vilhelem Margareta

Az ezüstös köd száll fel,
az ég könnyezik 
a réten ezüstben csillognak 
a lehullott csillagok
kimúltak hamvas testük
mar csak hamuk,
de vágyuk száll tovább ,
még fentebb.

,

A fák között nagy sóhajok 
titkosan dúlnak,
az élet zajlik, a zúgásban
testem kitárul,
boldogan elkapom a fáknak
az átsuhanó titkait
kezemmel simogatom.
a fák ágait..

A néma lombokon szellő
hüsiti testem, 
a föd az égre tekint
keresi párját
remegve szemléli fényét
lesüti szemét
szerelmet vall tündöklő égnek
a füvet keresi .


Édes a bohóság; szememben
a vágy csillog,
megcsókolom a fákat finoman,
az ág zokog.
a néma csendben hangok 
hullnak a földre
és gyökereik behatolnak 
mélyre a szívembe. [W.B.]Vilhelem Margareta