Forró nyár---Vilhelem Margareta

Madár füttyös hajnalon,
néha rád gondolok,
kint tombol a nyár,
engem senki sem vár.

A nap narancssárga ,
karimája befogja az eget
simogatnám a hajad,
te nem vagy velem.

Bíborvörös már az lég,
az égbolton sugárzik a hév,
forró láva tör felém 
te nem vagy enyém.

Békés, csendes éjjelen,
a Hold kékesen ragyog,
átölelném a teljes Éget
téged ott lelnélek.

Búsan lehajtom fejem ,
kopog a csend és sóhajt,
kinyitom a kiskapum
            várom ,hogy légy velem. [W.B.]