Félek---Vilhelem Margareta

Néha félek a nagy csendtől,
miért suttog a Világ,
a víz tükrén a víz csepp
miért mozog sután ,
halk neszben a fűzfa ága
miért olyan csendes,
néha félek ha kerti virág
színe fakóvá lesz .

Ilyen csendes nagy Világban
suttogás a dal is ,
a szent templom harangja
miért nem hallatszik ,
néha félnék ha lepke volnék,
félnék a virágtól,
ha rá szállnék színtelenül
milyen szint is kérnék?

Néha nem jó a nagy csend,
vágyaink kimúlnak,
vadonban a tüskés bozót
miért szúr némán ,
a fáknak a gyökerei mik,
kilógnak a földből ,
rátaposunk nem jajgatnak ,
reccsennek halkan.

Néha félek az ily csendtől
nem érzi a szívünk,
hogy a szerelem már elmúlt
többé vissza nem tér, 
s ha játszottam a szerelemmel,
hogyan váltom vissza ,
szenvedélyem édes titkát
kinek adom majd át? [W.B.]