Fájó őszinteség---Vilhelem Margareta

Fáj  őszinteségem, kopott réseken

kukucskálnak kedvtöltő álmok ,

hol ébredő talajra találnak, készen

állnak, míg alázatom faricskálom.



Úgy mint soha tekerednek egyre

testem ,bőröm barázdás recéibe

meditálok és utálattal lesem végre

hogy keserűségem semmire megy.
.


Hasztalan volt minden cselekvésem

csendességem egyenletes kék  egén ,

minden téren kudarcot szenvedtem

és dühömben változott egyéniségem .




Sok  zöld levelek mint szúró tövisek

karmolnak sajnálattal sebet színezve

virágok még nem nyitják kelyheik

hogy enyhítsek fájó szívem rekeszét.


És varom alázatom megtelt bőröndjét ,

hogy hasadjon szét és dobálja  felém

a gondtalan bizalmat mit adtam egyszer

és hozza egyenesbe elfelejtett kedvem .