Voltam boldog is----Vilhelem Margareta

Igyekszem eltűnni életedből örökre
tipegek halkan puha sarkú cipőmben
bezárom ablakod ,zárt reteszelek
de valami visszatérít mégis fél percre.

Magamban kérdem :hol van más élet?
mindent mit terveztem csak személyes,
mikor utoljára láttuk egymást a téren
valami fontosat tisztázni akartam veled.

Akkor is kerek szemed mohón követett
de már ismertem gyáva erőfeszítésed ,
magadhoz szorítottál, mint jó barát kedvesét
láttam szomorúság csillaga bekerített .

Voltaképpen már ismerem bölcsességed
nincs miért szórjak rád szennyes érveket ,
mégis átgondolva előző életem keservét
gúnyos nevetésem ajtódra reteszelem.[W.B.]

Visszatérő évek----Vilhelem Margareta

Orök menésben vagy felém egyre
mint anya aki gyermekéhez menne ,
még kezdet előtt vagyunk egészen
gyöngédek s kegyetlenek,merészen .

Ne rontsuk el legyen szép a menet
a jövendő fenséges következményre
ami lelkesebb célok felé léptetnek
csak siralmas szenvedély ne legyen .

Szelíden és szívósan örvendjünk
jóakarat,bátorság megteremtéséért
a visszakapott vágy izét élvezzük
rozsda-álló éveken egyre tűnődjünk.

Vagy tartózkodjunk kérdéseinktől
amit elhinni vagy tagadni sem merünk
tudjuk mindketten az érzéseinkben
az illatos hajnal rést nyit szívünkben. [W.B.]

Karácsonyi álom----Vilhelem Margareta

Karácsony cseng fehér télben
kékes ködben csipkésen rezzen ,
arany szánkon minden csillog
sok színes gyertya csodát villog.

Fénybe borul földi élet mennye
fény csóváját hinti szerte -szét
apró pelyhek hullnak zöld fenyőre 
arany szállal körbefogva menetét .

Lent a földön szent csoda parázslik
keresztjében hullnak ezüstös tollpihék
érezzük ünnep ragyogása, közeledik 
szikrák szállnak házak hideg ablakára.

Fények villognak,mint égő lámpások
mindenki boldog ,s a kis angyalkák
finoman szállnak zöld fenyők ágaira
dicsőséget hintve a csoda országból.

Új világ kezdődik, bölcs királyok láza
reánk tapad, lelkünket zenével felrázza ,
a csillagok kékesen mind jobban égnek
jelzik a Szent Karácsony békés jövetelét .[W.B.]

Zavart Világ---Vilhelem Margareta

Semmi sem tartós bennünk rég
kihalnak szokások , oly őrültség ,
roggyanó Világ boldog ösztönére
rohanva dolgozunk megfeszítve.

Elfáradt Világban már nincs időd
mulandó ,hasztalan álmokra
érintkezéseid, hiányos kopottak 
nincs erőd sírni, érveid határozottak .

Bizonytalan minden körülötted
bár érzed az illatot mi árad feléd
a remény csak felcsillanás jele
léha ,fáradt haldokló dísz eleme .

Néha mulatsz kicsinyes örömmel
de testedet átjárja az utálat heve ,
közönyös játékodra,nincs kedved
igéid némák egynek sincs veleje . [W.B.]

Feltörő vágy-------Vilhelem Margareta

Mindig csábosan villan a vágy
egy mozdulattal mint a villám 
mint álomban jelenő riadt árnyak 
egyre tested felett tolakodnak.

Nem elég csak a vágy, mi marad,
forró alvadó véred szivárgásában 
ott lüktet a tett ,szívedből szivárog
a szó ,mi kívánatosan bent reked.

Idővel megjátszod újra a lehetetlent
a szósorok láncán rezegnek feléd ,
hiába félsz, remegsz a szót ismered
vágyad mindig erősebb mint az ész.

Bár ocsúdsz, szégyelled gyengeséged ,
de jól tudod mégis újra robban feléd
oly víg leszel ön legyőző keserveddel
de vágyad lüktet benned mint az őrület . [W.B.]

Glóriás tél----Vilhelem Margareta

A mostani téli alkony fagyos izével
finoman magáról a havat lerázza ,
friss szagú szelek csikorgó láza
pislantó fényeket durván felrázza.

Mert itt van eljött ,s nem kérdezett
akart és mert és bírt felélesztett,
merészen két marokkal szórja hidegét
égetve a tegnapot s a jövő tettét .

De feltárunk rajta minden szennyet ,
mit néha titkolunk magunk előtt
Ő ragyogó trónon ül kezében jogar
megmutatja nekünk kegyetlen erejét.

Míg világban folyton kergetőznek egyre
rőtes ősz és jegesen recsegő tél ,
látni akar minket a hideg hónak fényében
akár az egész világgal szállna szembe.

És győz mindig, maga igazságában ereje
fehér hegyeket, tereket teremt röptében
a szélnek sosem adott oly erős hatalmat ,
hogy legyőzöttnek lássa magát életében. .[W.B.]

Ünnepi fények---Vilhelem Margareta

Igazi gyöngy szemként csillog
az advent hangulata felcsillog ,
romantikus , egyben hangulatos
spirituális élményben öntudatos .

Az utakon boltíves csillárként
fejünk felett remegnek fények ,
spirális oszlopokra feltekerve
házunkban zöld fenyőt övezve. 

Vásárlási mulatság ,hangulat lelke
fényes épületek ,halk ünnepi zene ,
emberek fényekben gyönyörködnek
mint vásárokban a pogácsa szívek .

Hatalmas vörösen izzó gömbök
részese lett e csodás ünnepnek
lilás fényük szépséget ejt szívben
hömpölygő tömeg ,utcán sétálók .

Az utcán is táncolnak örömükben
egyedi fények tükrös bálteremben
fények ünnepe és karácsony fénye
összekötődik szent szeretetben. [W.B.]

Decemberi zsongás-----Vilhelem Margareta

Sötétkék az ég, az úton fények
kint csikorog és csontig vág a tél ,
jégcsapok lógnak sértetlen ereszen 
ködös alkony üli fagyott vizeket.

Sűrű pára száll kanálisok felett 
házakból füstölög a gyatra hőség 
s ködben imbolygó piciny madárka
némán kóvályog a zavaros légben .

Éjszakára csend lenne, de a szél
csintalankodik az utcán riszálva
szoknyáját , egyre, jobbra- balra
majd fuldokolva átcsap ablakodra..

Ilyenkor szorong a meleg szíved
benne rekedt a nyári illatú meleg
ibolya színekben múlik hófehérben
nyári esztendő melegének emléke .[W.B.]

Megfagyott virágok--Vilhelem Margareta

Megfagyott virágok élettelenek
búvó helyeket keresnek leveleinek,
de a hidegben csak tapogatóznak
gyáva szirmaik nem sokat tudnak .

Csúfot űzött a tél meggondolatlan
megfagyott virágok hattyúdalában 
ami lehetett lassan bevégeztetett 
a lehetségesből valami néha lehet .

Engedett a fagy és csorog az eső ,
de a virágoknak nem lesz sok jövő 
búvó helyükből karantént építenek
hátha virágjaik újra felélednek .

Fogom kezemben kedvenc virágom
lassan szemet nyit precízen ,diszkréten , 
kevés időt jósolok mandula virágnak
csodás szirmainak ,a téli jég egy átok .[W.B.]

Kényszermegoldás----Vilhelem Margareta

Kegyetlen csend van körülöttünk
időnként riadva egymást nézzük,
de nevetés, szerelmes csók nincs
csak alkudozunk,régóta van ez így .

Vajon meddig lesz kényszermegoldás
könnyeink úgyis elapadtak régen ,
állunk egymás mellett illedelmesen
míg elzsibbadt lábaink remegnek. 

Kétségtelen megszoktuk a maradást
csak tövisek kötik össze szívünket
egybegabalyodott lelkünk fáradás ,
s gyenge fényben szemeink figyelnek.

Érzéseink lassan hadakoznak ellenünk
magunk sem tudjuk mit hoz a jövőnk
játszani kellene egy kis romantikát
mik szívet bűvölnek és csiklandoznák .

Szórakozott a barátságtalan sors keze
mikor még kecsegtetett a gyönyör egyre
ma csak betokosodott szívek merevsége
van jelen ,de csak rideg derengés hidege. [W.B.]

Az élet törvénye-----Vilhelem Margareta

Bizonyos korban ,enyhül minden
rengeteg emlékkel hátad mögött
könyveidet sorra elolvastad régen
viseltes ruháid a vállfán lengenek..

Néha átjár az izgalom keservesen
megperdült kedélyed szertelen lesz
de odabenn szóváltás tördeli lelked 
és pánik üli meg aprócska szíved .


Nem terveztél semmit sem előre
balga mosoly húzódik arcod ráncán
kis vas keretbe zártad jövőd titkát
jégbe fagyasztottad arcod mosolyát. 

Levetett cipők sorakoznak rendre ,
magányodban nincs hova menned ,
bezárt ablak miatt dohos levegőben 
biztos nem szeretne a volt kedvesed. [W.B.]

Vándor az Isten házában---Vilhelem Margareta

Az Isten kapuját ,az is átlépheti,
aki ilyen napon hitét elveszti
megtérülhet ott az oltár előtt
megkapott hitét felszentelheti..

Az életben tövisek között járunk,
néha fájdalmasan reánk tapadnak
egyenként kitépjük, felszabadulunk,
ha erős a hitünk,újra indulhatunk.

Vándorember botja néha görbe
akár a mi életünk , tele van röggel,
a vándor a botját néha kicseréli
az ember is az életét újra kezdheti.

Hittel ha tele vagy jobban sikerül,
térj be te is vándor botoddal egyedül
könnyíts lelkeden ne keseredjél el
Jézus veled van minden percedben .

Ünnep éjszaka a te álmod vándor
békés áldást kapsz ahányszor akarod 
rózsafüzért morzsolj fáradt kezedben ,
meglátod betérül a szent szerencse.

Isten fia bátorítja a hontalan embert
szépséges arcán fáj szegények sebe ,
két kézzel osztogatja a szent ostyát
szívedben keserűséged áldásra talál.[W.B.]

Az örökké határa---Vilhelem Margareta

Úgy támaszkodunk mi marad arra
hisz oly semmi lett kívánatunk ára
oly bölcselettel izgulunk hamar
helyzettől függően különös lázban .

Szétszórt ruhák levendula illata
már az sem a régi,virágok mása,
nem terveztünk a reményt jóra 
még akkor sem ha tereltek volna.

Tudatlanságunk mindennek az oka
végig játszotta mindenki szerepét ,
csend fogan s félelmünk felszakad
és csak a tudattól is ,minden szabad.

Ahogy tünedezik már az ifjúság láza
múlik a szőkeségünk üres lakásban 
de minden lehet ,gyorsan rosszabb
körülbelül egy -két másodperc alatt 

örökké élni s nem kell búcsúzni
a szívünk kamasz és kecsegteti
megragadó alkalmunk vásári színei ,
bízni kell, s élni vidáman ,nevetve . [W.B.] 

Az újévre---Vilhelem Margareta--2017.december

Jönnek mennek az életek
könyörtelenül végtelenek ,
s a tévutak, zsák utcák
félelmetesen megtelnek.

Mert egyre többen leszünk ,
lesz még rosszabb ennél
valami ismeretlen felé lép
a világ, de legyen másképp 

legyen mókásabb az évünk ,
ne lankadjunk,szeressünk
a jövő év majd megkíméli
pusztuló zavaros eszménk.

S majd buzogni fog az öröm
ezer éves harangvirág bimbók
kinyílnak obszcén mozdulattal
hűvösen kiseperve régi illatuk . 

Házak homlokai tündököl
kedvek és szerelmek égnek ,
ne legyen ez a ronda csend
mely szétmar minden szívet.

Villanjanak fel színes fények
tavasz fuvallatát érintse meg
olvasszuk a múlt szilárd jegét
szívek szíveket elégítsenek. [W.B.]