Az örökké határa---Vilhelem Margareta

Úgy támaszkodunk mi marad arra
hisz oly semmi lett kívánatunk ára
oly bölcselettel izgulunk hamar
helyzettől függően különös lázban .

Szétszórt ruhák levendula illata
már az sem a régi,virágok mása,
nem terveztünk a reményt jóra 
még akkor sem ha tereltek volna.

Tudatlanságunk mindennek az oka
végig játszotta mindenki szerepét ,
csend fogan s félelmünk felszakad
és csak a tudattól is ,minden szabad.

Ahogy tünedezik már az ifjúság láza
múlik a szőkeségünk üres lakásban 
de minden lehet ,gyorsan rosszabb
körülbelül egy -két másodperc alatt 

örökké élni s nem kell búcsúzni
a szívünk kamasz és kecsegteti
megragadó alkalmunk vásári színei ,
bízni kell, s élni vidáman ,nevetve . [W.B.]