és zeng a nap odafent
és átszűrt fények repdesnek,
és tépődnek feltört remények,
s a forró narancs ragyogásban
megtelnek illatos kékkel
a kicsire nőtt rezgő hársak
virágban borulva neszelnek.
Mindenfelé tömör illatok,
a hullámzó mély zuhogásban
és gyönyörtől rózsás arccal,
halkan lábujjhegyen járunk.
Remeg a május tündökölve
magával hozza a fenyők zöldjét
kék lepelbe burkolt fellegek,
sóhajtva, mélyen reszketnek.
Erdőn, réten kacag a derű
illatozik füstje a létnek,
kaparásznak fénylő csillagok,
a májusnak színes fényében.
Legyünk ünnepei az életnek
harmattal mossuk az arcunk,
kacagjunk a kinyílt áradásnak
és zárjuk szívünkbe mosolyuk.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése