Te nem is érted és talán nem is érzed ahogy dobog köztünk a lég füstöt szór az élet testűnk között s holt keresztünk szendereg. Még ketten ülünk az asztal mellett ketten egymás ellen s a vágy mi törvényt mér lebeg a kétségbeesésig szédítő kékséggel a cigarettánk füstjébe míg kezünk még összeér. Másra gondolunk mindketten sokat vagy keveset mérünk perceinkben egymás ellen, mindent mindenig , mert nincs mentség a volt szép mindig és marad a lengés egyedül keservében . Gyönyörű sebzett sejtelmek repdesnek fölöttünk , mert nincs más menedék csak mindketten magunkhoz mérjük érdekünk a holt ág széléig. {W.B.} |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése