Hullámok felett----Vilhelem Margareta

A tegnap meg együtt álltunk itt ,
ma már csak lézengek ugyanitt
változások már nem épp mai napiak
elképzelhetőek volnának a korábbiak .

Élettörténetünk összehegedt var ,
ha megkarcolod sebek megnyílnak ,
ma egyedül lépegetek a hullámokon
hallok tisztán minden neszt és zajt.

Az est csendjében nem részletezek 
kitágult pupillám jelzi a rémületet
megdöbbenést,vagy fájó szédületet
romlott undor tör fel bennem egyszerre .

Különös súlya van a csodás semminek
hidegséget mér szemem mindenkinek
a szabályokat nem tűri semmi énem
így egyedül hallgatom ellenségesen.

Bús komorságommal nem élhetek
mint az eszmék kifürkészhetetlenek ,
az első jót felidézném neked időben
de nem keresek harmóniát jövőmben. [W.B.]