ütések hada
kapkodod fejed a szembejövő
duzzadó árral
bárdok suhintják növő viharban
hiányos láncod
s tüzet szítanak testedet befogó
vérpiros nyilak ,
míg sötéten végső akarattal küzdesz
égve lángodban ,
pernyével takarva megkeseredett
égő arcod .
A szíved mely nem szolgált irgalmat
perzseli magát
s rég kihalt istenek átkot szórnak
reád,
kisemmizetten tördeled kezeid
lankadó erőddel,
nyugtalan tested védtelen erőszak
bájtalan kedvvel ,
miközben hátrálsz kívánsággal élve
szenvtelen teredben ,
örök valós igét hirdetsz egykedvűen
az édes életben.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése