Köd fekszik mindenhol
a nap fel sem kél
reánk borúlt sötét álom
túl rajtunk az ég .
Dideregnek fák, hegyek
ott a felhőkön túl,
szomorúan keserednek
ha a szél is fúj.
A hófelhők szürke egén
sötét homályban
már dér hull menthetetlen
vidámságban.
Csak a fekete varjak raja
fittyet hánynak
most az övékké a világ
a felhők tanyáján.
Makacs esők hadakoznak
aszályok után ,
szörnyűségben gazdagodunk
ünnepek ajándékán .
Bársony égen azúr csillagok
szomorúan myílnak
s-a bolygó egy öröklött silbak
csak pillanatilag.
Ez a hónap több a soknál,
elrettentő,
decemberi számításoknál
elrejtendö.
S kócos foltok homályában
dereng a remény ,
hogy egy Nap nélküli téli álom
forog a hangszerén.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése