Sosem volt-----Vilhelem Margareta

1. Vártalak a kifakult estben,
   nagy terveket büszkén szőve,
   és bevallom bátor szívvel
   vágy vihara dúlt lelkemben .
   
   És vártalak a dombvidéken
   kezemben elhervadó virágok
   homlokomon gyűrött ráncok,
   csend és sóhaj szenvedésem.
   
   
   Minden gondom feléd repdes
   nyári estben duzzadt álmon
   kezemből a gyenge szirmok,
   porba hullnak észrevétlen.
   
   És úgy vártalak forróságban
   hebegtem csóktalan imáimat
   nem ismeretlen bűnös akaratod 
   de köszönőm hogy várhattalak.
   
   Magamban legyőzötten suttogom
   bár ne is lettél volna sohasem,
   kérdésem csupa gyenge fájdalom 
   ha vétkeztem alázattal megbocsájtok./W.B./