Novemberi tél-----Vilhelem Margareta

• Hol dús tavirózsák nyíltak rég
  lepke szárnyon szállnak pihék
  az opálos tél reggeli gyermekei
  párás illatokkal halk keringővel.
  
  Már reggelente ködös pára
  lombosodik a virradat álmon ,
  s förtelmes vad szürkeséggel,
  izegnek-mozognak a fákon .
  
  A zöldet megfosztották árnyak,
  pusztulásra biztatva ridegen ,
  s a kert végében csak vadszőlő
  diszesedik fehér dermedésben .
  .
  Mintha zárórát tartana a táj
  kavargásban szelíd hontalanság ,
  mindenhol novemberi kora tél
  nógat szigorúan ,fejet billentve.
  
  Vastag ködöt ereget közénk
  jelképnek leszáll mindenfele
  szétterülve, keservet keresve
  meleget vált fel , jeges hideggel.[W.B.]