A régi ligetben kézen fogva
érzem kissé remeg hangod
ujjaimat görcsösen fogod
ajkad halk szavakat suttog.

Minden lépés egy-egy csók
ujjaink jobban összeforr
víg dallam messziről szól
kacagunk az őszi alkonyon.

Oly csend van s hangunk néma
szemünk egymást vígan kutatja,
kérdésedre kérdésem válaszol,
s ajkunk lázas csókba összeforr.

Minden érzés ott van benned
ujjongó lázzal fogom kezed,
s együtt menetelve csendben
érzem édes izét szerelmednek.

Csendes mámorban ölelkezünk
szívünk dobog, forr a vérünk
s megkopasztott őszi árnyak
hajladoznak, s fejet csóválnak.