Annyi év után---Vilhelem Margareta

Ennyi év nélküled telt,
elkéstél az időben
sok átvirrasztott éjszaka
sok lihegő pillanat múlt.

Tiltakoztam léted ellen
nem szabad szeresselek,
de sikongtam a lelkemben
mikor karod átölelt.

Elfeledem sivár múltam
topogok a mámorban,
forró testünk összeolvad
mégsem lehetsz az enyém.

Elkárhozott ezer évek
szerelemmel nélküliek,
s most bennem nyílnak
a szerelmes ábrándok.

Szeretlek mély szerelemmel,
s énem benned kiújult
fejünk összefonódik jelenben
mégsem lehetsz az enyém.

Kezed fogom elfásultan
a miénk nagy szerelmében,
s a virágos tavasz fényben

reményem csak szenvedés.