kezemben sorsom topog
szívemben százszor megdobog
az elsírt életem ,sorvadozok.
Ébren átkos nyomort kocogok
karjaimban eszetlenül táplálom
kimúlt időknek lyukas árkait
és testem lassan átcsoszog
sárba, hol morfondírozik a mocsok
körülöttem elnyelve árnyékok ,
előre- hátra holtan botladozok
hogy utolérjem magam s vihogok
énemen és szótlan ácsorgok ,
kicsorbult világba kapaszkodok
mellettem lomok csüngnek a dacon
míg jázmint szagolok és taposok .
Ily világban súlytalan az életem
lebegek ég és föld őszinteségen
széttárom karjaim szívélyesen
hogy betemessem egykedvűségem.{W.B.}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése