bekötött szemmel
és furcsálltam a kegyetlen
elvetemült érdekeket .
Én még hittem a szépségben
szívemben erős lendülettel
térdeltem tenger előtt
varázs köpönyeggel kőrbe terítve ,
s furcsán ,sejtelmesen
hullámai furcsa neszbe
egymásba merültek ,
míg aranyhomok lábam alatt
ropogott megrendülten .
Akkor még kék volt a felhők leple
ma ellenségesen mered felém
zöld árnyalata csupa rettegés ,
s a meztelen igék ,tettek
a túlvilági szirtekbe vész.
Mennyi öröm,mennyi szépség
halmozott el régen
csókos melegségben
tejjel ,mézzel
csörgedezett a szerelem
lelkem csöndjében
míg ajkam felrepedt.
Én még hiszek a jövő keresztjében
szent bölcs szelek üzenetében
új ébredések kékebb tengerében
hol szívem lüktet hevesen
a hullámok egy szintjével
élvezettel eltűnődve benne {W.B.}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése